Még nem késő!
Nem olyan egyszerű az embereket egy irányba vinni. De még nem késő összefogni és közösen az ország bevételeiért tenni valamit, amit azután el lehet osztani. Az adó növelése, más egyéb “beszedés” soha nem növelte az emberek hajlandóságát arra, hogy többet dolgozzanak. Csak a jó szó, a jövőbe vetett hit, és a remény, hogy holnap jobb lesz, ezek a dolgok biztatták az embereket, hogy többet és jobban dolgozzanak.
Ha nekem kicsi a bevételem, akkor azon kezdek el dolgozni, hogy több legyen. Ezt kellene csinálni az egész országban. És egészen addig, amíg meg nem jelenik a többlet bevétel (a kasszában), addig a költekezést is meg kell állítani. Csak a már megtermelt bevételt lehetne elosztani.
A jövő évi költségvetési számokat “kőbe vésni” egyszerűen reményteljes dolog, de a legjobb azt kigondolni, hogy hogyan lehetne az ország egész termelését és összes cseréit (össz kereskedelmi forgalmát) megnövelni. Ezen kellene dolgozni a Tisztelt Házban. Az adók növelése nem termelés, hanem a szabályozók megváltoztatása. Nekem azt mondja, hogy ez eddigi munkámból kevesebb jut nekem. Vagy ugyanannyiért többet kell dolgoznom. A szabályzók változtatása növeli a bizonytalanságot, ami csökkenti a munkakedvet, kevesebb a jövőbe vetett hit, kevesebb a gyerek, sok képes ember külföldre megy. Ez nem jó!
Még nem késő meghatározni, hogy az állam minden megtermelt 100 Ft 20%-át megkapja arra, hogy ellássa az állam feladatait (iskola, egészségügy, utak, stb.). Mivel ezt könnyű beszedni, azért más adó nem is kellene. Ha az állam több pénzt akar, akkor gondoskodjon arról, hogy jobb szabályokkal, jobb feltételekkel az ország többet termeljen és ebből az államnak is több jutna.
A százalékon lehetne egy gyors vitát lefolytatni, de aztán felesleges lenne, mert a játékszabályokat nem kell sűrűn változtatni. Legfeljebb néhány évente egyszer, egy kiterjedt, átfogó elemzés alapján. Az állam a saját részét százalékosan eloszthatja a saját teendői között. Ha jó szabályokat alkot a Parlament, akkor sokkal több is juthat fekete autókra, egyéb kényelmi eszközökre.
És gondoljunk csak bele, vajon van-e bármilyen felső határa egy ország bevételeinek? NINCSEN!
Még nem késő ezen elgondolkodni és megcsinálni. Értékeket kell előállítanunk és nem a szabályzókat babrálni.
További idevágó adatok: L. Ron Hubbard – ÉRTÉKES VÉGTERMÉK